A vékonykolbászt nem szokás lezárni, elkötni semmivel, egyszerűen "elcsípik" a két végén, a bél ott összetapad, a füstöléskor pedig beszárad. A vastag, nyári kolbásznak való belet ezzel szemben előre feldarabolják megfelelő hosszúságúra, a vastagabb végét még a töltés előtt lezárják; ezt régebben hurkapálcikával tették, ma inkább csak zsineggel elkötik. A kész vastagkolbász vékonyabb végét mindig zsineggel kötik el, még pedig úgy, hogy a zsinegből egyúttal "fület" is képeznek, amelynél fogva majd a füstöléskor és később, a tároláskor is rúdra lehet akasztani. A vékonykolbászt némelyek középütt elcsavarják, ez állítólag azért jó, mert így a kolbász a rúddal kisebb felületen érintkezve, kisebb lesz a be nem füstölődő felület is. Általában azonban ezt az elcsavarást nem alkalmazzák. Az elkészült kolbászok igen hamar, már másnap reggel a füstre mennek. Addig is, azonban egyes helyeken dézsába rakják és az éjszaka folyamán hűvösen tartják, de általánosabb eljárás az, hogy az elkészült kolbászokat azonnal rudakra akasztják, hogy a bennük levő fölösleges nedvek kicsöpögjenek és azért is, hogy kihűljenek és szépen kiegyenesedjenek. Másnap reggel aztán ugyanezeken a rudakon füstölni viszik őket.